Hetven éve kezdődött a melbourne-i olimpia a magyar sport drámai korszakában
A magyar küldöttség szép sikereket aratott az ausztráliai játékokon, ám a hazai forradalom árnyéka rányomta bélyegét a szereplésre.
Hetven évvel ezelőtt, 1956. november 22-én kezdődtek meg a melbourne-i nyári olimpiai játékok, amelyek a magyar sport szempontjából rendkívül felemás körülmények között zajlottak. A nemzeti küldöttség 111 fős csapattal vett részt a megmérettetésen, miközben otthon a forradalmat és a szovjet inváziót verték véresen le. A sportolók nehéz lelki terhekkel, aggódva a Magyarországon maradt családtagjaikért indultak el a távoli kontinensre.
Az első magyar aranyérmet november 30-án az Urányi János és Fábián László alkotta kettős szerezte meg K–2 10 000 méteren. A ballarati Wendouree-tavon rendezett viadalon a nagy hullámok ellenére magabiztosan győztek a felek, megszerezve ezzel az ország első melbourne-i elsőségét, amely nagy pszichológiai teher lemosását jelentette a csapat többi tagja számára is.
A történelmi sikerek ellenére a játékok tragikus mérleggel zárultak a hazai sporttársadalom számára, mivel a 111 fős delegációból negyvenen nem tértek vissza a szétlőtt Budapestre. A megnyitón a magyar sportolók némelyike konfekcióöltönyben, gyászszalaggal vonult be, emlékezetes pillanatot teremtve az olimpiák történetében.
A melbourne-i szereplés megalapozta a magyar kajak-kenu sport későbbi évtizedes sikereit is, hiszen Urányi és Fábián a következő években Európa- és világbajnoki címekkel gazdagította eredménylistáját, miközben a hazai sportdiplomácia a szűkös körülmények dacára is próbálta tartani a korábbi helsinki olimpián elért élvonalbeli pozíciót.
Szörnyű lett volna, ha nem nyerünk aranyat, de sikerült megtörnünk a jeget.
Ahol a bajnokok a medálok mellett a honvágyat is cipeltek a poggyászban
A kenguruk földjén messze fújt a szél, de a pesti vagányság a balhé ellenére is hozta az aranyakat.
Minden tisztességes térképen messze esik Budapest Melbourne-től, de 1956 novemberében a magyar sportolók bakancsában mégis ott csörgött az egész Duna-part. A küldöttség tagjai olyan eleganciával érkeztek az ausztrál kikötőbe, hogy a helyiek azt hitték, valami nemzetközi szindikátus érkezett üzleti ügyben, holott csak arról volt szó, hogy a díszruhák hiányában konfekciókosztümökkel és tűzött címerekkel próbálták menteni a menthetőt.
Az első aranyat a vízen hozták a fiúk, név szerint az Urányi–Fábián duó, akik úgy eveztek 10 000 méteren, mintha a pesti körúton szaladnának egy adag friss kávéért. Az öreg harcos és a fiatal titán párosa olyan simán győzött a Wendouree-tavon, mint amikor a rutinos zsebtolvaj kiemeli a zsebórát a békés polgár kabátjából, miközben a táviratok érkezése is tartogatott meglepetéseket a parton.
Persze az idill nem tartott örökké, mert bár a papírlapokon az állt, hogy mindenki jól van odahaza, a távoli pesti események híre olyan sötét árnyékot vetett a csapatra, mint egy rosszarcú alak a bikaúszói kocsmában. A 111 fős brigádból végül negyvenen úgy döntöttek, hogy köszörik a bakancsukat, és nem szállnak vissza a hazai vonatra.
Így maradt meg az utókornak a melbourne-i történet, amelyben volt mindent: veretes érmek, könnyek, füstös emlékek és az a fajta utánozhatatlan pesti dac, amely még a leghidegebb óceáni szelekben semhogy megfagyott volna, de még a gyeplőt sem engedte ki a kezéből.
Fábián akkorát ugrott örömében a tutajon, hogy a deszka is megremegett.
Ki mit emelt ki? – Szerkesztőségi hangsúlyok tárgyilagos összevetése
- Nemzeti Sport: A 70 évvel ezelőtti melbourne-i olimpia hőseit és az első aranyérmet hozó kajakosokat idézi fel a lap.
- Telex: Az 1956-os melbourne-i olimpia drámai hátterét és a haza nem térő sportolók sorsát mutatja be az emlékezés.